Pforzheimi utunkról

A projektet az Európai Bizottság támogatta.
A közleményben megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.

 

2018. szeptember 24.

A Teleki 22 diákja és 2 tanára vonattal utazott Németországba, hogy részt vegyen a „Sokszínű Európa – kulturális találkozások” című projekt első nemzetközi találkozóján. A célállomás Baden-Württemberg tartomány Pforzheim városa, ahol iskolánk partnerintézményének, a Ludwig-Erhard-Schule-nak tanárai és diákjai vártak bennünket.

A majd ezer kilométeres távolságot a telekis csoport este 7-re teljesítette. A müncheni Oktoberfest miatt megnövekedett utasforgalom és az előző napi viharos időjárás nyomai okoztak némi fennakadást, de végül örömmel üdvözölte egymást tanár és diák a pforzheimi pályaudvaron.

A találkozást egy közös vacsora keretében ünnepelte meg a majd 60 fős csapat, alkalom nyílott a fekete erdei régió kulináris specialitásainak megízlelésére.  Zsivaj, mosolygó arcok, intenzív angol nyelvű beszélgetések, tervezgetések – ezzel zártuk első napunkat Pforzheimben.

A vacsora után szállásunkra tartva örömmel szívtuk be a friss erdei levegőt. Nagy különbség: kiváló levegő, zúgó patakok, hegyek mindenütt….

 

2018. szeptember 25.

A projektmunkák előkészítésére partnerünk, a Ludwig-Erhard-Schule lehetőséget biztosított arra, hogy a régióra jellemző, nagy múltú autógyártás egyik fellegvárát meglátogathassuk. A Daimler AG elődje 1915-ben Sindelfingenben kezdte meg autók gyártását. Jelenleg évente mintegy 310.000 S-Class, E-Class Mercedes és más, a gyár által kifejlesztett típus gurul le a szerelősorról, a telephely 35.000 ember számára biztosít munkát. Különös érzés fogott el bennünket, amikor a hatalmas présüzemben robotok százai szorgalmasan végezték feladatukat és a fél órás sétánk során összesen csak 3 dolgozóval találkoztunk, aki azt felügyelték, minden rendben van-e a gépekkel, időnként utántöltötték az alkatrészek tárhelyét, hogy semmi se szakítsa meg a robotkarok szakadatlan sürgését-forgását. Vezetőnk elmondása szerint a Mercedes autók gyártására már az 1970-es évektől alkalmaznak robotokat, így több évtizedes tapasztalatuk van a gyártás bizonyos folyamatainak automatizálása terén. Ugyancsak robotkocsik biztosítják a logisztikai folyamatok egyszerűsítését, az összeszerelő üzemben a futószalaghoz önjáró kocsik viszik a különböző alkatrészeket, pontosan követve a beprogramozott utasításokat. Tévedésnek nincs helye.

Egy Mercedes elkészítése a karosszéria elemek préselésétől számítva kb. 4 napot vesz igénybe. A gyártás a magas szintű technológiai alkalmazások mellett nem nélkülözi a kézi munkát, a 16 szerelősoron emberek dolgoztak. Mivel az általuk végzett munka nem zárja ki a hibázás lehetőségét, a munkafolyamatokat papíralapú dokumentáció is kíséri, amelyet a gyár 20 évig megőriz, így ügyelve arra, hogy bármilyen hiba felmerülése esetén vissza tudják keresni, milyen munkafolyamatban, milyen alkatrészekkel, kik dolgoztak.

Vezetőnk meglepetéssel szolgált csoportunk számára. Elmondta, egy fontos magyar innováció kapcsolódik a Mercedes autók fejlesztéséhez. Barényi Béla mérnök 1959-ben kidolgozta, milyen technológiai megoldással lehet növelni az utasok biztonságát ütközésekkor, így nevéhez a cég történetében a „biztonság atyja” jelző kapcsolódik.

Látogatásunk a végső kontrollszakaszra várakozó csillogó autók között, a személyes átvételre felsorakoztatott autók tesztelésre indulásával végződött. Élményeink, és a látogató csarnokban kiállított Mercedes-Maybach 6 high-tech modellje meggyőzött bennünket arról, amit a túra kezdetén hallottunk, miszerint a több mint 100 év során felhalmozott tapasztalat, tudás és szakértelem a gyártót képessé teszi arra, hogy a legjobb autót készítse el.

Délután csapatunk városnézésre indult, Baden-Württemberg székhelyére, Stuttgartba utaztunk.  Diákjaink a német diákok segítségével fedezték fel a város műemlékeit és ismerkedtek a hely múltjával, kulturális értékeivel, jelenével.

2018. szeptember 26.

Szerda délelőtt ellátogattunk a Ludwig-Erhard-Schule-ba, ahol körbejártuk a majd campus méretű iskolát, találkoztunk számos diákkal és tanárral. Mindenhol mosolygó arcok, és vendégszerető fogadásban volt részünk.

Projektmunkánk keretében a német és magyar diákok vegyes csoportokban dolgoztak, különböző szempontok alapján összehasonlították, mennyiben azonos és miben tér el egy mai tizenéves fiatal élete a két országban. Az előző napi gyárlátogatásunkhoz kapcsolódva híres német és magyar vállalatok bemutatását is előkészítették. A bemutatott vállalatok a két ország egy-egy nagy múltra visszatekintő és speciális szakértelmet tükröző örökségét jeleníti meg. A magyar diákok a Pick szalámi, a Zwack Unicum, a Szamos marcipán, és a Zsolnay porcelán hungarikumokkal foglalkoztak, munkájukban áttekintik a cégek történetét, jelenlegi helyzetét és céljait.

Délután Strasbourgba utaztunk, ahol az Európa Parlamentben tett látogatás során közösen gondolkodtunk el Európa múltján, jelenbeli kihívásain és a jövőbeni feladatokon. Látványos túrán jártuk be a modern épületet, a látogató központot, beszélgettünk az ülésteremben a parlament működéséről és a képviselők munkájáról.

A nap végén városnézésre indultunk, az UNESCO világörökség részét képező városközpont, a monumentális katedrális, a  szűk utcákat övező csodaszép favázas házak, az elegáns erkélyes épületsorok, a sok-sok hangulatos kulturális, történeti emlék mindenkit rabul ejtett.

 2018. szeptember 27.

Csütörtök délelőtt diákjaink csoportokban tovább dolgoztak projektmunkáikon. A projektben résztvevő tanárok támogatása mellett az előkészített angol nyelvi segédletek és prezentációs módszertani útmutató segítségével tartalmas előadásokat készítettek, amelyek bemutatásával bepillantást nyerhettünk német és magyar vállalatok működésébe, láthattuk, hogy az általuk képviselt szakértelem milyen sikeres és világszerte ismert termékeket hozott létre. Közös vonásként jelent meg minden cégnél, hogy a hosszú évek alatt felhalmozódott tudást generációkról generációkra adják át, többük közvetlenül képezi ki a jövő szakembereit. Ugyancsak közös elemként rajzolódott ki, hogy mindegyik vállalat a siker kulcsaként tekint munkatársaira, kiválasztásukra, képzésükre, megbecsülésükre nagy figyelmet fordít. A múlt és jelen összevetésében mindig visszatérő elem volt, hogy büszkék a munkatársaik által képviselt tudásra, ennek értékként való megőrzése mindannyiuk küldetése és kötelessége.

Az előadásokat követően sor került a projekt kapcsán megfogalmazódott észrevételek, visszajelzések begyűjtésére, melynek összefoglalására a projekt tanárai visszatérnek. Hosszú tanulási folyamat lépéseit tettük meg, tanultunk önmagunkról, korlátainkról és fejlesztendő területeinkről, közös és eltérő vonásainkról, a bennünket körül ölelő kulturális hatásokról.

A délután a készülődés jegyében telt el, a Ludwig-Erhard-Schule diákjai az iskola épületében előkészítették a csoport záróestjét, sütöttek, főztek, többféle nemzet eledele, saláták, sütemények, finom falatok sorakoztak az asztalokon, virágok és ünnepi dekoráció keretezte az utolsó közös estét.

A búcsúest kiválóan sikerült, eszünkbe jutott a mondás, akkor kell elbúcsúznunk, amikor még azt érezzük, de jó lenne tovább együtt maradnunk. Ez esetünkben csak részben igaz, hiszen folytatás következik majd a virtuális térben, és 2019 tavaszán Budapesten.